A kedvenc weboldalaid
Akár naponta csak néhány percet böngészel a kedvenc böngésződdel, akár „rá vagy kattanva“ a netre és egy hat ökrös szekér is kevés, hogy a gépedtől elrángasson: a világháló valóban nagyon érdekes hely!
Egy oldal betöltéséhez vagy beírsz egy URL-t vagy egy linkre kattintasz a „Kedvencek“ („Favorites“) listájából, Enter és már meg is jelent a honlap. Nem is foglalkozol azzal, hogy a háttérben mi zajlott le közben. De elgondolkodtál már valaha azon, hogy hogyan működik az internetes böngésző és hogyan jelennek meg a weblapok a gépeden? Ha igen, akkor ez a Neked való olvasmány!!!
A böngésző és a weboldalak – rövid történelem
A böngésző egy program, amely megjeleníti a weboldalakat, honlapokat. Ezeket a programokat sokszor „Kliens“-ekként vagy ügyfelekként is emlegetik („Clients“), amelynek számos változata létezik. Így például az Internet Explorer Windows alaphoz, a Safari Mac-hez vagy a Firefox, amely több operációs rendszer alatt is képes futni.
(Rengeteg böngésző létezik. Nézd csak a következő listát).
Először is egy kis történelem. A böngészők tették a világhálót azzá, ami: nélkülük a világháló egy unalmas, sivár hely volt, tele összefüggéstelen digitális információkkal (képek, dokumentumok, zenék). Nem volt köztük kapcsolat, „link“.
Ha például a világháló őskorában egy Bon Jovi szöveget kerestél, akkor sima szöveges dokumentumok tömkelege között kellett szó szerint böngészned. Nem is keveset.. Ha pedig képet kerestél, akkor a világháló összes képe között a megnevezésük alapján kellett keresned.. (Előfordulhatott, hogy néhány kép megnevezése nem stimmelt? )
Aztán jött az internetes böngésző és összekötötte, rendszerezte a szöveges információt a képekkel. Ekkor már weblapokat nézegethettünk képekkel és szöveggel együtt megjelenítve a monitoron.
Mégis mi tette ezt lehetővé?
A HTML (HyperText Markup Language – az angolosok és az alaposabbak kedvéért), ami egy egyszerű leíró nyelv, amely webfelület szerkesztésre alkalmas tag-eken alapul (például hova kerüljön az oldalon belül egy kép, vagy melyik szöveg legyen nagy betűvel írva, vagy dőlt betűs stb.). A böngésző tökéletesen érti a HTML nyelvezetet és meg tudja jeleníteni az oldalt a kereső személynek érthető formátummá konvertálva azt.
Fontos szem előtt tartani, hogy a képek és egyéb médiák (zenék, animációk stb) a honlaptól elkülönülő, önálló elemek,amelyek csak be vannak ágyazva a felületre és megjelennek, ha valaki rákeres.
Hogy működik az internetes böngésző?
Szóval, vagy egy URL címet beírva vagy egy hivatkozásra (link) kattintunk. Az oldal, amit a böngészőnkkel megjeleníteni szeretnénk, valószínűleg egy szerveren van valahol a világ távoli sarkában.
A böngésző küld egy igénylést a webszerver programjának („Megnézhetném ezt az oldalt?“). Érdekességként megemlítem, ami talán problémát okozhat a hasonló elnevezés miatt, hogy a gép, amelyen a weboldalt tárolják Szervernek nevezzük („Server“), amely gépen egy program fut, amelyet szintén szervernek hívunk („server“).
A precízebbek a kettő között a kezdőbetűkkel tesznek különbséget, magát a hardvert, a gépet Szervernek (nagy betűvel), míg a szoftvert, a programot szervernek írják, de ez nem minden esetben történik meg.
A szerver program tehát elküldi az igénylését, kérését a Szerver gépnek és várja a választ. A válasz függ attól, hogy a szerver program rátalált-e az oldalra vagy a file-ra. Feltételezve, hogy megtalálta a keresett weboldalt, elküldi a HTML file-t az internetes böngészőnek, ami pedig lefordítja magának a benne található információt és megjeleníti a honlapot. Egy átlag weblapon nem csak írás, hanem képek és animációk is vannak, amelyek mint említettem különálló, beágyazott file-ok. Ezeket külön kell a szerveren keresztül a böngészőnek átküldeni.
A böngésző-szerver kapcsolat és kommunikáció addig folytatódik, amíg az összes file át nem került a böngészőhöz. Amint ezek a gépedre áttöltődtek, ott megjelentek, a böngésző-szerver kapcsolata megszakad. Abban a pillanatban viszont, ha frissítesz vagy az oldalon belül egy hivatkozásra kattintasz, a kommunikációs folyamat újra kezdődik. Nos, ezt hívják kliens-szerver szerkezetnek (client-server architecture).
Egyetlen lényeges pont maradt már csak hátra: mondjuk, hogy 2 különböző weboldalt nézel egy honlapon (például Mesetárhely weboldal) 2 külön gépen egyszerre, ugyan azt az internetkapcsolatot használva. Honnan tudja a Mesetárhely szerver program, hogy melyik oldalt (és ahhoz tartozó információt, szöveget, képet) kell melyik gépre küldenie a kettő közül?
Erre a bonyolultnak tűnő kérdésre a válasz az igénylés, kérés illetve válasz fejléc azonosítójában (ún. „header“) rejlik. Ezek ugyanis egyértelműen beazonosítanak mindent, tartalmazzák például a gép nevét (pontosabban az IP címet), amely segíti az információ megfelelő célba irányítását.
A weben keresztül áramló információ átadását egy szigorú szabályegyüttes felügyeli, ez az úgynevezett HyperText Transfer Protocol (HTTP). Erről egy másik cikkünkben olvashatsz!
Képek forrásai:
Böngészők rövid története – HTML forrás – Hogyan működik a böngésző