Archives for 

Meseszoba

Szép mesék gyűjteménye

A Fekete bárányka

Döbrentey Ildikó
A FEKETE BÁRÁNYKA

Régen történt, amit most elmesélek, nagyon régen, Betlehem városa mellett, a réten. Birkák legeltek arra éppen: öt birka, tíz birka, száz birka. Fehérlett tőlük a táj.

A nagy fehérség közepében egy apró fekete pötty: egy fekete bárányka táncolt és ugrándozott, széles jókedvében. De olyan szépen táncolt, és olyan vidáman ugrándozott, hogy a rét, tél közepén, kivirágzott, mintha tavasz lett volna. Nem tetszett ez a fehér birkáknak! Irigykedve bégettek:

– Bee! Mit keres köztünk ez a fekete? Bee! Akárkinek gyereke, nem kellesz, te fekete! És kilökték maguk közül a fekete báránykát.

Olyan hirtelen történt mindez, hogy a fekete báránykának még csodálkozni sem maradt ideje. Elvonult a nyáj, és ő ottmaradt egyedül. Várt egy darabig, hátha visszajön érte valaki, várt, de nem jött senki. Akkor lehajtotta a fejét, és szomorúan elindult, hogy szállást keressen éjszakára.

Nem táncolt, nem ugrándozott. Csak ment, ment, amerre a szeme látott. El is fáradt a lába. Már a csillagok is feljöttek, mire egy elhagyott istálló akadt az útjába. Omladozott az istálló fala, a tetején befútt a szél, ám az ajtaja sarkig tárva! Óvatosan belesett az árva fekete bárányka…

a-fekete-baranyka

Szalmával telt jászol állt az istálló közepén, mögötte vaksin hunyorgó, félig vak tehénke, meg egy süket, öreg csacsi. A csacsi barátságosan kiintegetett a fülével. Nem kérette magát a bárányka! Besurrant az istállóba, s elvackolt a jászol alá, a félhomályba. Nagy csöndesen lapult ottan, alig moccant, alig szusszant. Attól kezdve hárman éltek az istállóban: a félig vak tehénke, a süket csacsi, meg az árva fekete bárányka.

Nem sokat beszéltek, így hát jól megfértek.

Egy nap, legelészés közben, a szokottnál messzebb kalandozott a fekete bárányka. Váratlanul különös társaság tűnt fel a réten. Viselős, gyermeket váró asszony ült sovány szamár hátán, mellette egy férfi ballagott.

Egyenesen arra tartottak, ahol a bárányka legelészett. Az asszony szép arcát gond gyötörte:

– Jaj, Józsefem! Úgy érzem, éjszaka meglesz a gyermek, és nincs egy zug, ahol meghúzhatnánk magunk!

A férfi nyugtatta:

– Türelem, Máriám, megsegít az Isten! Majd csak jut nekünk is fedél! – és körülnézett a kietlen pusztaságban.

– Ó, szegények! – gondolta a fekete bárányka. – Kizárta őket is a nyáj! Majd én segítek nekik! – azzal elébük lépett, és elindult előttük, egyenesen az istálló felé.

A szamár követte.

– Ki vezet bennünket? – kérdezte az asszony.

– Egy fekete bárányka… – válaszolta csodálkozva a férfi.

Elérkeztek az istálló ajtajához, ott megálltak. Rájuk hunyorgott a félig vak tehénke, barátságosan kiintegetett fülével a süket, öreg csacsi. A jövevények hálásan léptek be az istállóba, s letelepedtek a jászol mellé. A tehénke és a csacsi nyugalomra tért a jászol mögött, a bárányka elvackolt szokott helyén, a jászol alatt. Minden elcsendesedett. Éjszaka közepén gyereksírásra riadt a fekete bárányka.

Nyitni akarta a szemét, ám napnál is fényesebb fény kápráztatta el. Remegő lábbal felállt, és kidugta fejét a jászol alól. Hát, az istálló fényárban úszott! Ragyogott a félig vak tehénke szeme, selymesen pompázott a süket csacsi vedlett sörénye.

A jászolban aranyszálként csillogott a szalma, rajta csöpp újszülött feküdt, bepólyálva. Egyenesen a jászol alól kukucskáló fekete bárányra nevetett.

– Lehet, hogy mégsem vagyok olyan fekete? – gondolta felbátorodva a fekete bárányka, s kilépett a jászol alól. Az újszülött újból rámosolygott.

A báránykának ettől olyan jókedve kerekedett, hogy táncolni és ugrándozni szeretett volna. S úgy is tett: táncolni és ugrándozni kezdett, mint régen, a fehér nyáj közepében. Sugárzó arccal nézte őt az anya, a férfi és a gyermek.

A bárányka csodálkozva vette észre, hogy az ajtóban pásztorok tolonganak, s mögöttük… Mögöttük a fehér birkák nyája bégetett!

– Bejönnétek, ha mernétek! – húzta ki magát a fekete bárányka. Már nem remegett a lába, hanem táncolt és táncolt, és ugrándozott és ugrándozott. Olyan jól érezte magát, hogy azt gondolta:

– Miért ne jönnének be a fehér birkák is? Hiszen a testvéreim! – És kiszólt nekik:

– Gyertek beljebb! Gyertek beljebb! S a fehér birkák bégetve betódultak.

Később királyi ruhás, idegen emberek érkeztek az istállóba. Gazdag ajándékokat hoztak az újszülöttnek: aranyat és messzi földről való illatszereket.

A fekete bárányka visszahúzódott a jászol alá. A csillogáson át is látta, hogy a gyermek elálmosodott. Erre ő is ásított egyet, bevackolt a jó puha szalmába, és békésen elszenderedett.

Ezer és ezer híres kép, festmények és szobrok őrzik ennek az éjszakának, szent karácsony éjszakájának a csodáját. Minden képen ott látható a kis Jézus, Mária, József, a pásztorok, a fehér birkák,a tehénke meg a csacsi. Na de hol van a képeken a fekete bárányka? Őt még nem látta soha senki!

Nem ám, mert egyesegyedül csak ti tudjátok, hogy a jászol alatt is lapul valaki! Valaki, aki fedél alá vezette Máriát és Józsefet, valaki, aki elsőként táncolt és ugrándozott a kis Jézusnak, valaki, aki a rosszra jóval válaszolt. Valaki, aki végre boldogan szuszog: a fekete bárányka.

Békés karácsonyt!

Kedves Barátaink!  Elérkezett karácsony ünnepe. Mindenkinek mást jelent ez az ünnep, van aki a szeretet ünnepeként van aki vallási ünnepként éli meg. Annyi bizonyos, hogy a legtöbb embernek nagyon fontos ünnep. Rendhagyó módon, de nevünkhöz hűen Ildikó nénje, aki így nem ismerné, Döbrentey Ildikó kedves szeretettel teli meséjével köszöntjük az ünnepet Aki ezt a bejegyzést […] Continue reading →

Főzött gyurma elkészítése

Főzhető gyurma Olcsó játék kreatív gyerekeknek avagy a főzött gyurma elkészítésének története Történet: Rengeteg tennivalóm végzése közben legkisebb gyermekem  elhatározta, hogy Ő bizony most gyurmázni fog. Elő kerül a gyurmás doboz benne a rengeteg forma, jobbnál jobb gyurmázó kellék és egy nagy adag beszáradt használhatatlan gyurma. És egyből előkerültek a krokodil könnyek is a bánatos szemekből. Hiába […] Continue reading →

Csukás István születésnapjára

csukasistvan Isten éltessen Csukás István! 77 éve Kisújszálláson megszületett  Csukás István. Szegény, nehéz sorsú család legidősebb gyermekeként töltötte gyermekéveit.   Édesapja kovács mester volt. Édesanyja unszolására hegedülni tanult, gyermekkorában hegedűművésznek készült, de a kamaszkori  lázadása idején elfordult a zenétől. Először verseket írt,  de az 1960-as évek idején Kormos István hatására a gyermek irodalom írásával is megpróbálkozott. 1975-ben  […] Continue reading →